A gyógyító méz

A háziméhek (Apis mellifera) a virágok nektárjából és mézharmatjából gyűjtik a méz alapanyagát.

Mézgyomrukban vegyileg átalakítják, majd az általuk épített hatszögletű lépsejtekbe helyezik a híg, magas víztartalmú mézet. A kaptárban dolgozó méhek, szárnyukkal keltett légáramlattal szellőztetik, sűrítik a megfelelő víztartalom eléréséig. A tömény, alacsony víztartalmú mézben az élesztők és mikroorganizmusok nem képesek elszaporodni, így ez a cukros oldat nem romlik meg.

Téli szükségleteiket a sejtekben tárolják, tetejét viasszal fedik, a család átteleléséhez szükséges mennyiség többszörösét raktározzák így el.

Tulajdonságai és hatásai

Az ember a mézet az ősi időktől fogva gyűjtötte, eleinte csemegeként, később mint fontos táplálék, majd felismerték gyógyító hatásait is.

A méz kíváló szénhidrát forrás, mely gazdag ásványi anyagokban, tartalmaz vitaminokat, szerves savakat, illóolajokat, és fontos enzimeket.

Enzim tartalma adja a legértékesebb részét, mely a mai modern világban létfontosságú, hiszen alig van már élelmiszer amiből az emberi szervezet pótolhatná ezt az anyagot, ami a szervezet és a sejtek működéséhez elengedhetetlen. Fontos tudni, hogy az enzimek hő hatására bomlani kezdenek, így a méz túlzott melegítése károsan befolyásolja értékeit.

Összetételét tekintve 75-80 %-ban cukrot (glükóz és fruktóz), 17% víz, ami a sűrűbb mézeknél akár 8-10 % alatti is lehet,valamint enzimeket, ásványi anyagokat (legnagyobb mennyiségben kalcium) és vitaminokat tartalmaz.

Magas energiaértékű (1350-1450 Kj/100g), kedvezően hat az izomzat és a szív működésére, segíti az emésztőrendszer működését, vérnyomáscsökkentő hatású. Meghüléses, légúti betegségekre gyógyító hatású. Segíti a vágások, horzsolások és égési sérülések begyógyulását.